Sport és a stressz

A profi versenyzők teljesítménye egyre magasabb lesz, igyekszik mindenki túlszárnyalni önmagát, és másokat, az ahhoz vezető út pedig még több kitartást, kondíciót, izomerőt, és rugalmasságot követel tőlük.
Mi ez, ha nem stressz! A játék pedig halálosan komoly küzdelemmé válik. Na, de mi történik a felgyülemlett stresszel?
Sajnos gyakran az amatőrök is túl komolyan veszik mind a felkészülést, mint a versenyzést, és testüktől olyan teljesítményt követelnek, amit az csak önmaga rombolásával képes nyújtani. Füle Fruzsina pszichológus
A sportban megkülönböztetünk egyéni és csapatteljesítményt. Az egyéni teljesítménynél az a fontos, hogy a sportoló a saját tevékenységére összpontosítson. Csapattevékenységnél az egész csapatnak kell egyetlen testként működnie. Ehhez az összpontosításhoz csoportegyensúlyra van szükség. Ezáltal javul egymással a kommunikáció, az egyéni teljesítmények a csapatban összehangolttá lesznek, és mindenki tisztában van azzal a hellyel, amelyet a csapatban elfoglal.
Sok sérülés oka nem a sport, hanem az, hogy a sportoláshoz elmulasztjuk az „energetikai bemelegítést”, illetve megfeledkezünk arról a stresszről, amik az érzelmeinkkel kapcsolatosak, és amik egyre több figyelmet, energiát „követelnek”, hogy továbbra is az árnyékban maradhassanak. Amivel kompenzálunk, az a még több edzés, még nagyobb teljesítményre, sikerre való törekvés, vagy függés valamitől (alkohol, drog, szex, kapcsolatok, pénz, siker…)