Kineziológia és a sport

Minden, ami az élethez kapcsolódik, mozgás, mozgások sorozata: fejlődés, növekedés, úton levés, flow. Sőt, mozgás az első tanítónk (csecsemőkori reflexek). Mozgás által fedezzük fel a világot, tapasztalunk, és ez idő alatt sok mindent tanulunk magunkról és a körülöttünk lévő világról. Minél inkább mozgásban tudunk lenni, annál inkább érezzük, hogy lehetőségeink határtalanok. Az energetikailag helyes mozgás aktivizálja az életerőnket, és arra kell törekednünk, hogy minél tovább megőrizzük fittségünket, rugalmasságunkat, erőlétünket, testi, lelki, mentális egészségünket. Ezért csakis mi vagyunk a felelősek. Úgy gondolom, kötelességünk a gyerekeket is megtanítani olyan stresszoldó gyakorlatokra, amik mozgásalapúak, és bárhol, bármikor tudják alkalmazni.

Ha tespedünk, a testben kiegyensúlyozatlanságok keletkeznek; először az idegekben, majd az inakban, és az izomzatban. Hajlamosabbá válnak az ilyen emberek a stresszre, balesetekre, csökken a világos gondolkodásra való képesség, alábbhagy a koncentráció, nehezített a döntés, konfliktusaik száma növekszik, stb. Egyre többet ülnek a tévé előtt és csak azért nem állnak fel onnan, mert nincs erejük, hogy a „KIKAPCS” gombot megnyomják.

Füle Fruzsina pszichológus, Rendszer,-és családállító

Amikor a mozgásunk nehezítetté, vagy korlátozottá válik, az életünk is beszűkül, az életkedv, életerő lecsökken, a világ pedig veszélyessé válik az elme számára. S van, hogy ez fordítva történik, pl. egy krízishelyzetben, találja magát valaki, és miközben próbál kikerülni belőle életkedve, életenergiája jócskán alábbhagy. Megváltozik az illető testtartása, mozgása, viselkedése, stb. légzése nemcsak szabálytalan, de gyakran vissza is tartja, ezzel még több stresszt okozva sejtszinten is az egész szervezetének. Gyakran ezt észre sem veszik, sajnos nem tulajdonítanak neki jelentőséget. Minél tovább tart egy krízis annál inkább oda kell figyelni a testre, hogy tudjon lazítani, s vele együtt az elmére is. A krízis egy folyamat, amin végig kell menni, nincs befolyásunk rá, addig tart ameddig tart, és már más emberként jövünk ki belőle, ha nem a regressziót választjuk.

A kineziológiai gyakorlatok nem torna,- és nem is jógagyakorlatok, nem függnek az életkortól. One Brain, Brain Gym
Belső és külső mozgásunkat, a stresszelő helyzeteket hozzák egyensúlyba, erősítik a szervezet öngyógyító, reflex folyamatait
. Ily módon sokkal jobban működik a szervek fiziológiai együttműködése, s ennek következtében megnövekszik a szervezetünk életereje. Aktivitásunk, fittségünk, egészségünk tovább megmarad. Fontos a következetesség a rendszeresség, és lehetőleg ne csak addig végezzük, amíg jobban leszünk tőle. Célszerű napi programként életünk részévé tenni, naponta kétszer, legalább 10 percet szánni rá. A reggeli gyakorlatok a legfontosabbak, mert az egész napra biztosítja a központosítást.

A profi versenyzők teljesítménye egyre magasabb lesz, igyekszik mindenki Füle Fruzsina pszichológus, Rendszer,-és családállítótúlszárnyalni önmagát, és másokat, az ahhoz vezető út pedig még több kitartást, kondíciót, izomerőt, és rugalmasságot követel tőlük. Mi ez, ha nem stressz! A játék pedig halálosan komoly küzdelemmé válik. Na, de mi történik a felgyülemlett stresszel? Sajnos gyakran az amatőrök is túl komolyan veszik mind a felkészülést, mint a versenyzést, és testüktől olyan teljesítményt követelnek, amit az csak önmaga rombolásával képes nyújtani.

A sportban megkülönböztetünk egyéni és csapatteljesítményt. Az egyéni teljesítménynél az a fontos, hogy a sportoló a saját tevékenységére összpontosítson. Csapattevékenységnél az egész csapatnak kell egyetlen testként működnie. Ehhez az összpontosításhoz csoportegyensúlyra van szükség. Ezáltal javul egymással a kommunikáció, az egyéni teljesítmények a csapatban összehangolttá lesznek, és mindenki tisztában van azzal a hellyel, amelyet a csapatban elfoglal.

Sok sérülés oka nem a sport, hanem az, hogy a sportoláshoz elmulasztjuk az „energetikai bemelegítést”, illetve megfeledkezünk arról a stresszről, amik az érzelmeinkkel kapcsolatosak, és amik egyre több figyelmet, energiát „követelnek”, hogy továbbra is az árnyékban maradhassanak. Amivel kompenzálunk, az a még több edzés, még nagyobb teljesítményre, sikerre való törekvés, vagy függés valamitől (alkohol, drog, szex, kapcsolatok, pénz, siker…)